Oktatók
Bolgár Eszter Isvari
Igazat kell adnom mindazoknak, akik hisznek a sorsszerűségben!
2010 májusától az indiai Himalaya Yoga Valley okleveles
jógaoktatója vagyok elhivatottsággal, küldetéstudattal,
köszönhetően egy, az életemben beállt nem várt fordulatnak,
amelynek hatására válaszút elé kerültem.
A büszke emberre létezik egy magyar mondás: “mint a fenyő,
nem hajlik meg, inkább eltörik.” Amíg az ember nem kerül olyan
élethelyzetbe, amelyben valóban eltörhet, nem gondolkodik el e
bölcselet igazságtartalmán.
Utolsó vérünkig kitartani elhatározásaink mellett, kapaszkodni
önként vállalt, vagy örökölt szokásainkba, bármik legyenek is
azok, görcsösen ragaszkodni tárgyainkhoz, életkörülményeinkhez,
luxusigényünkhöz, vagy akár személyekhez, könnyen csalódáshoz
vezethet. Hiszen ha rajtunk kívül álló okokból kifolyólag bármely,
megszokott életünkhöz tartozó tényező feladására kényszerülünk,
hiányérzetünk támad.
Ragaszkodásaink, melyekből büszkeségre hivatkozva
nem engedünk, könnyen rögeszmékké válhatnak. A hiány
vágyakozáshoz, a vágyakozás beteljesületlenséghez, a
beteljesületlenség mélabúhoz, a mélabú gyűlölködéshez vezet.
Az ember egy véget nem érő tanulási folyamat részese. Aki azt
gondolja, hogy megállapodott, és élete nyugvópontra jutott, az
illúziókba ringatja magát. Aki így él, azt ismételt csalódások érhetik.
És vajon érdemes-e minden csalódás után a keserűséget választva
kitartani korábbi ragaszkodásaink mellett? Érdemes-e büszkeségből
inkább “eltörni mint a fenyő”, mintsem rugalmasnak lenni mint a
kőris?
“Egyenes gerinccel él”- még egy meghatározás a büszke emberre.
De miért gondolja bárki is, hogy egyenes gerince sérül, ha az élet
kihívásait rugalmasan kezeli?
Márpedig az élet maga diktál. A kihívásokat csak részben
választhatjuk meg magunk. A valódi kihívás az, amikor váratlan
események történnek velünk. Ilyenkor nem szabad eltörni! Ilyenkor
kell alkalmazkodónak lenni!
Hol erre hajlít a szél, hol arra, de ha elcsendesedett a vihar,
egyenes törzzsel kell állnunk. Így áll fel egyensúly a világ dolgaiban.
Az egyensúly maga a rend. Erre tanít a jóga.
Bolgár Eszter Isvari
Igazat kell adnom mindazoknak, akik hisznek a sorsszerűségben!
2010 májusától az indiai Himalaya Yoga Valley okleveles
jógaoktatója vagyok elhivatottsággal, küldetéstudattal,
köszönhetően egy, az életemben beállt nem várt fordulatnak,
amelynek hatására válaszút elé kerültem.
A büszke emberre létezik egy magyar mondás: “mint a fenyő,
nem hajlik meg, inkább eltörik.” Amíg az ember nem kerül olyan
élethelyzetbe, amelyben valóban eltörhet, nem gondolkodik el e
bölcselet igazságtartalmán.
Utolsó vérünkig kitartani elhatározásaink mellett, kapaszkodni
önként vállalt, vagy örökölt szokásainkba, bármik legyenek is
azok, görcsösen ragaszkodni tárgyainkhoz, életkörülményeinkhez,
luxusigényünkhöz, vagy akár személyekhez, könnyen csalódáshoz
vezethet. Hiszen ha rajtunk kívül álló okokból kifolyólag bármely,
megszokott életünkhöz tartozó tényező feladására kényszerülünk,
hiányérzetünk támad.
Ragaszkodásaink, melyekből büszkeségre hivatkozva
nem engedünk, könnyen rögeszmékké válhatnak. A hiány
vágyakozáshoz, a vágyakozás beteljesületlenséghez, a
beteljesületlenség mélabúhoz, a mélabú gyűlölködéshez vezet.
Az ember egy véget nem érő tanulási folyamat részese. Aki azt
gondolja, hogy megállapodott, és élete nyugvópontra jutott, az
illúziókba ringatja magát. Aki így él, azt ismételt csalódások érhetik.
És vajon érdemes-e minden csalódás után a keserűséget választva
kitartani korábbi ragaszkodásaink mellett? Érdemes-e büszkeségből
inkább “eltörni mint a fenyő”, mintsem rugalmasnak lenni mint a
kőris?
“Egyenes gerinccel él”- még egy meghatározás a büszke emberre.
De miért gondolja bárki is, hogy egyenes gerince sérül, ha az élet
kihívásait rugalmasan kezeli?
Márpedig az élet maga diktál. A kihívásokat csak részben
választhatjuk meg magunk. A valódi kihívás az, amikor váratlan
események történnek velünk. Ilyenkor nem szabad eltörni! Ilyenkor
kell alkalmazkodónak lenni!
Hol erre hajlít a szél, hol arra, de ha elcsendesedett a vihar,
egyenes törzzsel kell állnunk. Így áll fel egyensúly a világ dolgaiban.
Az egyensúly maga a rend. Erre tanít a jóga.
Révai-Bere Anita
ॐ भूर् भुवः स्वः
तत् सवितुर्वरेण्यं ।
भर्गो देवस्य धीमहि ।
धियो यो नः प्रचोदयात् ॥
om bhūr bhuvaḥ svaḥ
tát savitúr váreṇyaṃ
bhárgo devásya dhīmahi
dhíyo yó naḥ pracodáyāt
Ó, Világ Teremtője
Páratlan ragyogásod fényében izzik elménk
Sugárzó erőd világítsa meg értelmünket
tedd semmissé bűneinket s mutasd meg nekünk a helyes utat
A jóga az emberi személyiségfejlesztés egyik legrégebbi rendszere. Fölébreszti a testi és szellemi erőket, képes a testet, a tudatot és a lelket harmónkus egyensúlyba hozni.
A jógapózok, az Aszanák az egész testet megmozgatják, rugalmassá teszik a gerincet és az ízületeket, élénkítik a vérkeringést, a belsőszervek és a mirigyek működését, erősítik az izmokat. A rendszeres légzésgyakorlatok (Pranajáma) az elmét lenyugtatva fejlesztik mentális erőnlétünket. A jóga növeli a koncentrációs készséget, enyhíti a mindennapi stresszt és erősíti az immunrendszert.
Egy indiai bölcsesség szerint: "a fiatalság rugalmasság, a merevség öregség." A jóga által nyújtott rugalmasság fiatalságunk forrása lehet.
Közel négy évet éltem Indiában, ahol lehetőségem nyílt nagyszerű tanítómesterek - Jyotsna Uppal, Seema Sondhi, Surinder Singh - útmutatásával fejleszteni tudásomat. Jógaoktatói diplomámat (Yoga Siromani in the field of Raja Yoga) Seema Sondhi iskolájában szereztem Delhiben. (www.theyogastudio.info)
A jóga számomra kapu, amely hétköznapjaink zaklatottságából egy olyan ösvényre nyit utat, ami elvezet a világ s benne önmagunk kiegyensúlyozott elfogadásához és harmónikus megértéséhez.
Az általam követett Vinyasa Flow, magyarul Áramlásjóga, a klasszikus Ashtanga Jóga gyakorlatából ered. A Vinyasa a légzés és a mozgás összehangolását jelenti, amely a hagyományos, statikus jógapózokat, az Aszanákat dinamikus áramlássá (flow) formálja. A Vinyasa legfőbb erőssége sokszínűségében rejlik.